2009-10-27 10:57:28
Móricz 2009: ahogyan a kortársak látják
Különleges estével készült névadója születésének
százharmincadik évfordulójára a Móricz Zsigmond Színház. Nem a
hagyományos, „kitaposott” utat választotta ismert és népszerű
Móricz-színművek megjelenítésével – azt keresi, a mai kor, napjaink
embere hogyan találhat utat, kulcsot, kapcsolódási pontot a móriczi
életműhöz.
Három neves kortárs író egy-egy Móricz elbeszélést, jellegzetes motívumot, témát formál színpadi játékká, melyet három különböző egyéniségű és gondolatvilágú rendező állít színpadra. Így a néző nem csupán ősbemutatót láthat ezen az estén – egyszerre mindjárt hármat is – de három különböző világot, felfogást, megközelítési módot is. Igen, Móricz ilyen is lehet, meg olyan is, meg amolyan is… egy és százféle. Mint minden igazi néző.
Különleges találkozás(ok) tanúi lehetünk tehát: írók, korok, koncepciók, művészi látásmódok izgalmas, egyedi dialógusának, egybeolvadásának, ütközésének, egymásra hatásának – igazi jelen idejű műfaj születik, miközben a színpadon felidéződnek a móriczi életmű jellegzetes figurái éppúgy, mint a híres alkotó- és kortársak, vagy maga az író és családja, szűkebb környezete.
Az egyfelvonásosoknak mindig jobban meg kell küzdeniük a közönség kegyeiért, hiszen rövid idő alatt új világot, szemléletet kell befogadnia. A Móricz 2009 még szerencsés lehet, hiszen elvileg egyetlen személy köti össze az egyes jeleneteket. Úgy gondolom, hogy ez, ebben az esetben, nem sikerült maradéktalanul.
Pregitzer Fruzsina az Annuskában (Színházi felvétel)
Hagyományosabb, vagy inkább közismertebb Móricz-képet mutatott be Tasnádi István darabja, az Annuska. Tasnádi képes volt elmélyülni Móricz életművében, s drámai erővel megragadta, ami Móricz munkásságában rendkívül fontos: a nyomorgó szegénység drámai, olykor tragikus rajzát. Ebből az életből lehetetlen kitörni, s éppen ez a lehetetlenség volt szívszorító. A drámai rajz nem volt itt önmagáért való, mert ráfonódott az emberi sorsokra. Nem véletlen, hogy a színészi alakítások is ebben a részben voltak igazán kiválóak. Széles Zita, Tóth Károly, Antal Olga, a főpróbán látott Ludas Alex és a kislányt alakító nagyszerű Radvánszki Ronett emlékezetes alakítást nyújtottak.
De ugyanez mondható el Petneházy Attiláról, Molnár Mariannról, Gosztola Adélról, Fridrik Noémiról, a férjszerző Pregitzer Fruzsináról, Gyuris Tiborról, Kameniczky Lászlóról.
Forgách András bizonyára szereti Móriczot, hiszen 2005-ben színpadra bocsátotta a Móricz szerelmei című munkáját. Nagyszerű, elmélyült előadás volt, kitűnő színészi alakításokkal. Kár, hogy az érdeklődés ellenére viszonylag hamar lekerült a színpadról. A Tragédia című montázs nem sikerült igazán. Móriczot erősen foglalkoztatta a kisember sorsa, Kis János tragédiája, ösztönszerűsége. Nem véletlen, hogy Kis János tragédiáját Móricz kétszer is megírta. Ezt a két változatot egyesítette Forgách András. Ettől szétfolyó lett a játék, legfeljebb az jelentett egy kis érdekességet, hogyan lehetne ebből a történetből hollywoodi történetet fabrikálni. Ettől még a magyar kilátástalan sors az marad.
Pozsgai Zsolt felvonultatta a színpadra Móricz kortársait Naplópók című egyfelvonásosában.
A nagy nyugatos nemzedék minden tagja nevetséges figura lett. Ady kis hőzöngő suttyó, Tóth Árpád szerencsétlen tüdőbeteg, Kosztolányi egy nagyzoló öntelt hólyag, Juhász Gyula pedig az öngyilkosság szerelmese. Babits Mihály fanyalgó kamasz, Móricz Zsigmond pedig kezdő író, aki még semmit nem írt, s most azért jelent meg Négyessy László szemináriumán, hogy megtanuljon írni. Egyszóval, ezekből az írókból, költőkből olyan vonásokat jelenít meg Pozsgai Zsolt, amelyek a mai kamaszok számára még igazolást is jelenthetnek arra, hogy egyetlen munkájukat se vegyék a kezükbe. Gondolataik, érzéseik komolyságába pedig hinniük nem szabad.
- Írta: nagyia
- Hozzászólások: 0 Hozzászólás RSS
