2012-02-22 07:43:38

Nyílt levél Mesterházy Attilának

Kedves Attila!

Találkoztunk Nyíregyházán, beszélgettünk is. Kérdeztem, hogy elemeztétek-e igazán a 2010-es vereség okait? Azt mondtad, igen. Úgy gondolom, hogy a tanulságokra épülő stratégia nyomai nem nagyon látszanak.
A következő közismert dologra szeretném felhívni a figyelmedet: a magyar választókorú népességnek több mint negyven százaléka funkcionális analfabéta. Olvasni-írni tud (valamennyire), de azt már nem érti, amit olvas. A Fidesz tudta ezt. Nyolc év alatt néhány alapmondatot sulykolt az emberekbe (lopnak a szocik, bűnözők, tönkreteszik a hazát stb). Nyolc éven át minden nap, minden képviselő, s ez úgy átitatta a magyar közvéleményt, hogy még ma is találkoztok vele. Az emberek jelentős része nem szeret gondolkodni, olykor azt sem hiszi el, ami a szeme előtt van. Jobban szereti, ha megmondják neki az „igazat”. Az alázat mélyen gyökerezik a lelkekben. Még az is elképzelhető, hogy minden gond és megszorítás ellenére az emberek 2014-ben ismét a Fideszre szavaznak.

A második ok a szocialista intézményvezetők, minisztériumok, az állami cégekben folyó korrupció, amelyet a párt nem ellenőrzött, „engedett”. Fegyelem nélkül nincs siker! A bukás harmadik oka: a gazdasági világválság, amelyről most nem akarok hosszabban írni.
Szent meggyőződésem, hogy a Fidesz nyolc éve abból a hipotézisből indult ki, hogy folyamatosan lejáratja a kormányt, annak tagjait, a holdudvar minden képviselőjét, általában minden baloldali érzelmű embert. Eközben azt feltételezte, hogy ennek az aknamunkának meglehet a kétharmados eredménye, s akkor azt csinálhat, amit akar. Következésképpen nyolc év alatt a műhelyekben az a munka folyt, amelynek „eredményét” a kormányzás bő másfél éve alatt láttuk. Tehát nem gazdasági hatalomátvételre készült, ez is látszik a csődben.
Még egy megjegyzés: a Fidesz - birtokolva az igazságszolgáltatás minden színterét - másfél éve minden héten felszínre hoz egy botrányt, a kommunikáció segítségével sározza, megvádolja a szocialistákat (olykor nem alaptalanul). Ezt csinálja a 2014-es választások kezdetéig. Azért, hogy a funkcionális analfabéta agyakban megrögződjön, hogy a szocik semmit sem változtak, holott az elmúlt másfél év alatt annyi korrupciós ügy keletkezett (csak nem tártátok fel) a kormánypártok oldalán, mint nálatok négy év alatt.
Következésképpen: ha nem találtok olyan ügyeket, amelyeket el tudtok juttatni az emberekhez, egyenként, külön-külön, mint régen az agitátorok, akkor a jelenlegi és a következő két évi gazdasági krachja, ha nem a Fidesz malmára, akkor a Jobbikéra hajtja a szavazatokat. Hiányzik a csapatból a leleményesség, az ötletesség, a bátorság. Úgy rémlik, hogy teniszezel is, nem csak motorozol. A feldobott labdát le kell ütni. Egyelőre ennyit.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 1

Címkék: mesterházy attila, nyílt levél, ötlettelenség

2012-02-15 18:29:45

Hogyan lehet elkerüli az agymosást?

Különféle statisztikai adatok, mérések szerint a magyar választásra jogosultaknak több mint negyven százaléka funkcionális analfabéta. Valamilyen szinten tud olvasni (bár szinte egyáltalán nem olvas), de azt már nem érti, amit olvas. Az írással ugyanez a helyzet. Durva helyesírási hibákkal ír (ez manapság nem akadálya a karriernek!).
Ha nem érti három és fél millió ember, amit olvas, akkor azt sem érti, amit hall. Következésképpen játékszere a politikának. Van párt, amelyik ezt tökéletesen tudja, éppen ezért néhány rövid mondatot sulykol bele az emberekbe, hogy álmukból felébredve is azt mondják. Ez a legfontosabb választási stratégia!
Az agymosás "eredménye", hogy sok ezren ugyanazt a tévécsatornát vagy ugyanazt a napilapot olvassák. Nem akarnak más információhoz jutni, hiszen az csak megzavarna őket. Az alattvaló nem akar gondolkozni csak végrehajtani, amit a vezér mond vagy dörög le az emelvényről. Elegendő, ha tapsol, szinte vérző tenyérrel. Elég, ha megmutatja a hűségét, azt, hogy feltétlenül elismeri az "uralkodót". Nem baj, ha éhezik. Hisz abban, amit a vezér mond, mert hit nélkül élni nem lehet!
Hogyan kerülhetjük el az agymosást? A módszerek ismerős: sokoldalú tájékozódással, a "kételkedem, tehát vagyok" filozófiai magatartással. Ha a hallottakat összevetjük saját tapasztalatainkkal. Nem akarom folytatni. A rabszolgává levés nem feltétlenül a rabszolgatartó felelőssége, hanem a rabszolgáé is. Aki nem akar szabad lenni, örökké rabszolga marad.
Legfeljebb elkerüli a tükröt.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 1

Címkék: agymosás, analfabéták, politika

2012-01-23 12:55:06

A gyógyító hazugság

Sokan próbálták már megfejteni, de tökéletesen egyszer sem sikerült, hogy miért hiszik el az emberek olyan könnyen a hazugságot? Az igazságról sokan azt mondják, hogy nézőpont kérdése, érdek fűződik hozzá.

Talán azért van így, mert a hazugságokban olyan elemek vannak, amelyekre vágyik az ember, de a teljesülésük nagyon gyakran akadályba ütközik. A hazugság elfogadása gyakran felmenti az embereket a gondolkodás alól, hiszen a megnyerő ember, férfi vagy nő, közelebb talál utat az ember szívéhez.

Horváth László Attila és Vicei Zsolt     (A színház felvétele)

Carlo Goldoni, aki úgyszólván végigélte a XVIII. századot, az ókori komédiára támaszkodva, de azt teljesen átformálva, több mint száz komédiában pellengérre tűzte az emberi gyarlóságot, a hiszékenységet, a butaságot. Iskolát teremtett. Komédiái születésük óta ott vannak a színpadokon, s a nézők ugyanúgy nevetnek, mint a Móricz Zsigmond Színház legfrissebb bemutatóján, amelyet Keszég László rendezett.

Némi kíváncsisággal készülődik az ember a színházba, mert arra kíváncsi, hogy mai belpolitikai helyzetünkben kihasználja-e a rendező azokat a lehetőségeket, amelyek során a politikai „elit” átitatta a magyar közéletet. Azokat az embereket, akiket könnyű félrevezetni, mert vagy nem eléggé műveltek, vagy elfogultak a beszélő iránt.

Ez a kikacsintás elmaradt, ami nem baj, hiszen, aki akarta, kimondta, hogy: így van ez ma is. Komédiáról nem illik sokat illik írni, pláne a cselekmény – olykor követhetetlen fodulatait – ismertetni.

A komédia szereplői – Tóth Károllyal és Cserna Antallal az élen – igyekeztek jókedvűen komédiázni, bár ez nem mindig sikerült. Olykor unalomba fulladt az előadás, máskor pedig felizzott és harsányan, teljes szívvel pörgött a játék. Vicei Zsolt, Gáspár Tibor, Tóth Károly, Gerle Andrea, Kuthy Patrícia, Pregitzer Fruzsina, Horváth László Attila, Illyés Ákos, Tóth Zoltán László, Varga Balázs, Vaszkó Bence Cziegler Balázsnak a korabeli Velencét kitűnően felidéző díszletében mindent megtettek azért, hogy igazolják: háromszáz év után is ugyanaz maradt az ember, még a hazugságot is megbocsátja, ha utána boldog lehet.

Lelio Bisognosi alig teszi be a lábát Velencébe, máris fenekestül felforgat mindent. Magába bolondít két tisztességes polgárlányt, féltékennyé tesz két jól nevelt fiatalembert, egymásnak ugrasztja rég nem látott apját és annak orvos barátját, és közben mindenkinek úgy hazudik, mint a vízfolyás. Improvizál, felvág, más tollával ékeskedik, egész kalandregényt kitalál, ha kell – csak hogy az adott pillanatból ő kerüljön ki győztesen. Persze a sok hazugság fölött hamar elveszti a kontrollt, és nem is lenne Goldoni-vígjáték A hazug, ha az erkölcsös társadalom végül nem fordulna el megvetéssel a szabályszegőtől. Az olasz komédiaszerző több mint kétszázötven éve íródott darabja mégsem egyszerű példázat. Figurái egytől-egyig gyarló halandók, akik a mesteri jellem- és helyzetkomikum mögött megbújó mély emberismeretről tanúskodnak.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: hazugság, móricz zsigmond színház, politika, színház

2012-01-19 18:46:45

Levegőt!

A hatalom gyakorlásának a történelem során mindig voltak jó és rossz módszerei. Ezek vissza-visszatértek az évszázadok során. (Inkább a rosszak.)

József Attila a zseni érzékenységével fogalmazta meg a fenyegetettséget, amelynek a végén a fasizmus európai színrelépése, majd a második világháború következett. Érdemes újra elolvasni a verset, mert benne olyan félelmek fogalmazódnak meg, amelyeket jelenleg is sokan éreznek. A "lámpás, szép fejek" most is megszédültek, s ahelyett, hogy mindnyájan a közeledő veszélyre hívnák fel a figyelmet, hallgatnak vagy támogatják a fenyegetettség megerősödését.

József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 2

Címkék: fasizmus, félelem, háború, józsef attila

2012-01-03 08:23:40

Hazám

Értjük-e a költő szavát? Kérdezhetném ezt is. De nem teszem, mert napjainkban nagyon kevesen olvasnak verseket, s csak olyanok, akik értik a költő szavát. Úgy látom, hogy politikusaink - tisztelet a kivételnek - nem rendelkeznek történelmi ismeretekkel. Elkövetik ugyanazokat a hibákat, amelyeket előadeik. Fel kellene sorolni, melyek azok a forradalmak, amelyeket győztesen megvívtunk! Pár percnyi gondolkodás után kiderülne, hogy egyet sem!! Szorgos munkára, megbékélésre, a másik ember tiszteletére lenne szükségünk. S annak az elvnek a betartására, hogy az egyén szabadságának határa a másik ember szabadsága. Tartok tőle, hogy sohasem fogunk Európához tartozni, mert mintha csak szánk lenne, kezünk meg egy se!

Tiszteletlenség részemről, hogy József Attila versében fetteltem néhány verszakot. Csupán annak érzékeltetésére, hogy a harmincas évek felének gondjai a mi mai gondjaink is, s minden jel arra mutat, hogy azt az utat akarjuk választani, ami azután következett. De olyan buták vagyunk, hogy fel sem fogjuk: a Honfoglalás óta nem tudtuk megtartani a hazánkat, egyre kisebb és kisebb lett, a szánk meg egyre nagyobb!

József Attila 

HAZÁM

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

1937. május

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: buta politikusok, józsef attila hazám

2011-12-12 07:24:29

Ismerjük-e József Attilát?

Egy hete arról írtam, hogy vannak olyan erők, amelyek József Attila szobrát el akarják távolítani a Parlament oldala mellől. Mellékeltem A Dunánál című versét is, amelyben - a magyar költészet hagyományait folytatva - az összefogás szükségességéről, a megbékélés felelősségéről szólt.

Váratlanul nagy lett a visszhangja a bejegyzésnek. Csakhogy! Az internet anonimitása mindenféle trágár megjegyzésékre ragadtatta a kommenteket. A hozzászólók - kevés kivételtől eltekintve - nem ismerték József Attila költészetét (az én blogomot sem), s egyáltalán: a buta ember felelőtlenségével vagdalkoztak. Egy idő után már egymást "fikázták", érthetetlen alpári dühvel a torkukban. Én nem hozzájuk szólok! Nekik csak egy régi bölcsességet idézek: "Ismeretek nélkül gondolkodni veszélyes!"

József Attila kibírja a buták vádaskodásait. Talán még számított is rá, hogy különféleképpen ítéli meg az utókor. Íme egy töredéke:

(Csak az olvassa...)

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

1937. május-június

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: butaság, indulatok, józsef attila, műveletlenség

2011-12-04 08:39:05

Géppisztolyos testőrök az Antigonéban

A kilencven esztendőt megért, boldog életű Szophoklész (Kr. e. 496-406) munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Poétikájában Arisztotelész az ő tragédiáit tartja a műfaj mintaképének, a legtöbbször az ő műveire hivatkozik. Szophoklész léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak a számát 12-ről 15-re emelte.

Több mint 120 darabot írt. Huszonnégy győzelmet aratott a versenyeken   többet, mint bármely más görög drámaíró -, a vereséget jelentő harmadik helyre pedig sohasem került. Ránk maradt hét tragédiája közül három a trójai, három a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Héraklészről szól.

Antigoné című tragédiája, melyet a 440-es években mutattak be, a thébai mondakörhöz kapcsolódik. A korabeli néző ismerte a mítoszt, a mai olvasónak viszont, hogy valóban megértse a tragédiát, az előzményekre való gyakori célzásokat, mindenekelőtt a Labdakidák végzet sújtotta családjának szomorú történetével kell megismerkednie.

Oidipusz két fia, miután rájuk szállt a királyság, békésen megegyeztek, hogy felváltva fognak uralkodni. Azt remélték, hogy így megtörik az apai átkot, s elkerülhetik a testvérviszályt. Eteoklész azonban jog- s törvénysértő módon megszegte a szerződést, s bátyját örökre száműzte hazájából. Polüneikész az argoszi királyhoz menekült, feleségül vette leányát, s apósa megígérte, hogy visszasegíti trónjára. Hét vezér indult hatalmas sereggel Thébai hét kapuja ellen. Az elkeseredett küzdelemben végül is a thébaiak győztek, a két testvér pedig egymás kezétől esett el. A királyi hatalmat Kreón, a volt királyné, Iokaszté testvére vette át.

Itt kezdődik az Antigoné című tragédia cselekménye.

Antigoné - Széles Zita         (A színház felvétele)

A tragédia első elolvasása közben is feltűnik, hogy az események színhelye egyetlen tér; amit látni lehet, Thébaiban, a királyi palota előtt történik. Az egyre feszültebbé váló konfliktus itt szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, nem a színpadon zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra.

Az Antigoné központi kérdése: hogyan kell dönteni, ha szembekerül az istenek ősi törvénye - tulajdonképpen az emberség, a közösség által szentesített hagyomány s a lelkiismeret parancsa - a zsarnoki hatalom törvényével?

Antigoné lelkiismerete szavára hallgat. Igazát, magatartásának értékes voltát mindenki elismeri, senki sem vonja kétségbe, de az általános rokonszenv ellenére mégsem meri követni senki hősi példáját. Értékrendjükben fontosabb valami más - saját boldogulásuk, életük megmentése -, mint az általuk is elismert erkölcsi törvény végrehajtása. - Iszméné később kész feláldozni életét, hajlandó vállalni a halált, de döntésének legfőbb oka a rémület, hogy teljesen egyedül marad. Haimón is eldobja életét, éles vitába keveredik apjával, de nem az isteni törvényért küzd, csupán szerelmeséért.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: antigoné, géppisztolyos őrök, új felfogás

2011-12-04 08:19:44

A Dunánál - veszélyben egy szobor

1937. december 3-án máig sem tökéletesen tisztázott körülmények között József Attila életét vesztette Balatonszárszón. Híres szobrát, amelyet A Dunánál című verse ihletett, jobb oldali erők el akarják távolítani az illegális Kommunista Párt vonzásában írt versei miatt. A költő volt radikális, egyházgyűlölő is, írt istenes verseket, s különféle szellemi és esztétikai áramlatokkal ismerkedett. Zseni volt, akinek mindenhez joga volt, nem politikus. Szobra eltávolításának igazi oka ebben a versben van, annak utolsó harmadában, amelyben arról ír, hogy a Kárpát-medence a népek gyűjtőmedencéje, az itt élők feladata a megbékélés és az összefogás. Ezek nélkül is van dolgunk elég.

József Attila

A DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. június

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 62

Címkék: a dunánál, józsef attila, merénylet

2011-11-14 17:27:13

Átalakított varázsfuvola

Tasnádi Csaba, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója régóta tervezi, hogy egy igazi opera előadást láthasson a nyíregyházi közönség. Nem vendégjátékot, hanem olyat, amelyet a társulat tagjai hoznak létre.

Csakhogy számos gonddal kellett megküzdeni. A színház alapító okirata szerint prózai tagozatú, így legfeljebb a zenés játékig juthat el. Az opera kivételes zenei és hangtudást feltételez, amellyel a társulat nem rendelkezik. Különleges ötlete támadt a színháznak. A Bécsi Filharmonikus zenekart Solti György vezényelte, az egyes szerepeket kitűnő énekesek adták elő.

Horváth László Attila és Budai Zsófi (A színház felvétele)

Az opera-játék lehetőséget adott a prózai jelenlétre, így aztán Horváth László Attila, Pásztor Pál, Budai Zsófi, Rák Zoltán, Kuthy Patrícia, Horváth Margit, Nagyidai Gergő, Jenei Judit, Fridrik Noémi, Barta Éva és a többiek beszédükkel segítettek értelmezni a szöveget. Viszont Horváth László Attilából sohasem lesz opera énekes, szerencsére „tátognia” se kellett, hiszen az méltatlan lett volna hozzá is meg a színházhoz is.

A vállalkozás nagy kérdése, hogy mi a hozzáadott érték, ami ilyen körülmények között is indokolttá teheti A varázsfuvola bemutatását. A sikerben nagy szerepe van Ladányi Andreának, aki különleges koreográfiát álmodott a prózai színészek számára. Ráadásul olyat, amellyel meg tudtak küzdeni, kifejező mozdulataikkal hozzájárultak az opera világához. Olykor ezek a mozdulatok furcsáknak tűntek, de megkettőzték a zenei világot, tehát mindenképpen gazdagabbá tették. Ebben a felfogásban a legsikeresebb Budai Zsófi volt Pamina szerepében, aki már-már a balett színvonalán volt képes eljátszani a szerelmes reménytelennek tűnő fájdalmát, majd örömét.

A varázslat előidézéséhez nagyban hozzájárult a stylist Lakatos Márk, aki szabadjára engedte a fantáziáját, egyúttal igazodott az opera világához is. Az animáció tervezője Szöllősi Géza, kivitelezője Bánki Ákos volt. Mindketten nagyszerűen működtek közre a sikerhez.

Akkor mit láttunk, hallottunk? Mozart A varázsfuvoláját vagy egy hanglemezt, amelyen a világhírű karmester, Solti György vezényel? Inkább egy újfajta operaértelmezést, amelyben egy idő után nem számít, hogy kinek mi a szerepe. Életre kelt egy nagy alkotás, amelyben Mozart azt üzeni mindnyájunknak: merjünk kilépni önmagunkból, hogy egy kalandos út után legyen kedvünk és örömünk visszatérni.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 1

Címkék: merész kísérlet, opera, varázsfuvola

2011-10-20 08:11:29

Egy helyreigazítás helyreigazítása

A Móricz Zsigmond Színház 30. születésnapját (éljen soká!!!) egy irodalmi színpadi igényességű szöveggel, drámaírói, színházi tapasztalattal nem rendelkező fiatalemberekkel, középkorú alkotókkal íratott művel ünepeltette. Érezze ez a nemzedék is a magáénak a színházat. Lendvai Zoltán neves rendező - igazán csak a jó kapcsolatra való tekintettel vállalhatta el a rendezést, de úgy tűnt, hogy az volt a fő szempontja, hogy a színészek engedjék el magukat, mert a műből mindaz hiányzik, amiért, ahogyan a dráma mint műnem megszületett. Ezért aztán az előadásnak inkább olyan volt a hangulata, mint a egy-egy darab temetésének, amellyel a színházak egy-egy általuk nem nagyon kedvelt művet az utolsó előadáson kiforgatnak.

Az előadásról írott kritikámban (olvasható itt a blogon is!) természetesen sokkal szelídebb voltam, mint előbb, hiszen nem baj, ha a nyíregyházi közönség egyetlen színházában minden darabot megnéz.

***

A Móricz Zsigmond Színház szerint a Tirpákia Tündérkert című ősbemutatóról írt kritikámban (Nyíregyházi Napló, 2011. szeptember 30.) egy félreérthető, Bárány Frigyest dehonesztáló mondatrész olvasható.

A színház művészeinek, alkotóinak mindennapos feladatuk egy-egy mű értelmezése, annak érdekében, hogy az előadás minél izgalmasabb, hitelesebb legyen.

Helyreigazítás akkor kérhető, ha az írásban tárgyi tévedés olvasható. A kritika vélemény, amellyel legfeljebb vitatkozni lehet.

Bárány Frigyest azóta ismerem és tisztelem, amióta Nyíregyházára érkezett, s bár nem ide tartozik, de a három évtized alatt jó kapcsolatunk megmaradt.

Nézzük a színház által kifogásolt mondatot: „Öröm, hogy Bárány Frigyes részt vett az előadásban, hiszen életének utolsó harminc éve ehhez a társulathoz kötődik."

A kritikus töri a fejét, mit nem értettek a színházban, hiszen a mondat jelen időben és nem múlt időben fogalmazódik. Bízom benne, hogy a színház alkotói a darabok értelmezésében hitelesebbek lesznek, mint a helyreigazítás megfogalmazásában.

A Nyíregyházi Napló kérésemre sem tett eleget helyreigazítási kérelmemnek, hiszen a színház megjegyzése valóban tévedésen alapul. Így aztán huszonötéves kritikusi ténykedésem ezzel a szomorú tapasztalattal zárul.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 1

Címkék: helyreigazítás, sajtótörvény, színház, tirpákia

2011-10-14 19:27:24

A Kokainfutár sikeres előadás

A színházkedvelők körében elég kimondani Tasnádi István nevét, mindenki azonnal arra gondol, hogy valami különlegeset, szellemeset, izgalmasat lát majd. Olyat, amelyben egyszerre van jelen a humor és a mély gondolat, nagyon gyakran éppen a nevetés mélyén van a gondolatiság.

Tasnádi István (1970) első kötete 1993-ban jelent meg (Walter Egon válogatott búcsúlevelei), amely 1987 és 92 között írt verseit tartalmazza. Ezután rendszeresen jelentkezett színházi kritikákkal. 1994-ben megnyerte az Egyetemi Színpad drámapályázatát (Fél nap Ferdinánddal). 1995-ben a Szkénében készült a színészi improvizációkra épülő előadása, a Bábelna. 1996-ban mutatta be a kaposvári színház A kokainfutár című darabját. Ezután rendszeressé váltak drámáinak, színpadi átiratainak bemutatói. 1996-tól a Bárka Színház, 2001-től a Krétakör Színház tagja volt. Eddig két drámakötete jelent meg (Kokainfutár, 2001; Taigetosz csecsemőotthon, 2004). Az elmúlt évben három fontos bemutatója volt. 2007 decemberében játszották először a Magyar a Holdon című darabját, amely színészi improvizációk alapján készült. 2008 februárjában mutatták be Tranzit című drámáját Zalaegerszegen. 2009 januárjában került először színre Fédra Fitness című drámája, amelyet saját maga is rendezett.

Jelenet az előadásból (A színház felvétele)

Tizenöt évvel a kaposvári bemutató után a nyíregyházi színpadon Kovács Dániel rendezésében láthatja a közönség a Kokainfutárt. A másfél évtized csak abból a szempontból érdekes, hogy napjaink magyar valósága felerősíti vagy gyengíti-e a darab gondolatiságát. A darab műfaji megjelölése tragikomédia, ami arra utal, hogy a helyzetek közel állnak a komédiához, de belső tartalmuk inkább tragikus. Olyan emberi sorsokat látunk, amelyek vagy a helyzet vagy önmaguk szorításában vergődnek: hiányzik a tartalmas párkapcsolat, vagy éppen a társadalmi beágyazottság, a munka, amelyből szellemi energiákat is lehet meríteni. A Kokainfutár jól hangzó cím, de nem eléggé általánosító, hiszen sokkal többről van szó, minthogy erre a drámai pénzkereseti lehetőségre szűkítsük le a történetet. A Krúdy Kamaraszínpadon látott játék sokkol, nincs benne semmi felemelő. Gondolkodásra késztet az ember lehetőségeiről, a tovatűnő ifjúságról, a lelki bezártságról, a kitörés lehetetlenségéről. Szorongunk, miközben a tapsrendben a színészek örömtől ragyogó arca hirtelen groteszkké változik. Ezzel is üzennek mindnyájunknak: a sorsunkon csak mi változtathatunk, de ezt nagyon akarnunk kell.

A nyíregyházi előadás izgalmas és leleményes díszletek között zajlott (Boros Lőrinc munkája), a színészeknek olykor szabályos tornamutatványt kellett bemutatniuk. A narrátor (Barta Éva) a szerző hangjaként folyamatosan kapcsolatot tart a közönséggel, olykor értelmez, máskor felhívja a figyelmet egy-egy lényeges mozzanatra.

Horváth Margit kitűnően formálja meg a korával szembesülő nőt, aki megpróbálja ifjúságát visszahívni egy fiatal fiúval. Kínzó tanulság a számára, hogy minden erőfeszítése ellenére, ez aligha sikerülhet. Cserna Antal nyíregyházi bemutatkozása kitűnően sikerült. Xantippe szerepében az is beszédes volt, amiről egy szót se szólt. Éreztük benne a belső feszültséget, azt az erőt is, amellyel el akarja takarni a belső vívódást.

 Vicei Zsolt és Gerle Andrea párosa a mindennapi élet olyan szeletét mutatta meg, amely hitelességével a kiábrándultságot rajzolja. Horváth László Attila bölcselkedő doktora kívül marad az eseményeken, míg Tóth Károly a perifériára csúszott ember jellegzetes színeit mutatja meg. A lány (Budai Zsófi) még őrzi magában a tisztaságot, a fiú (Rák Zoltán) már remény és illúzió nélkül vállalja a kokainfutár szerepét. Kettejük szerelmének lenne esélye, ha a társadalmi kiszolgáltatottság nem hatna olyan kényszerítő erővel az életükre.

Horváth Sebestyén Sándor és Kameniczky László szerepei fontosak a darab teljessége szempontjából.

Kovács Dániel rendező egyik interjújában azt mondta, hogy: „Egy dráma akkor működik jól, ha nem húzzuk alá senki igazát, nem állunk oda senki mellé egyértelműen.” Ez így van a Kokainfutárban is. Éppen ez késztetheti a nézőt arra, hogy végiggondolja a látottakat, s ez a folyamat elvezetheti a katarzishoz, amely akár tetszik, akár nem, a színház igazi célja. Régen is ez volt, ma is az.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: kokainfutár, színház, tasnádi istván

2011-10-06 08:11:02

Teljesíthető eszmények

Az aradi vár sáncárkában végezték ki Kiss Ernő altábornagyot, Dessewfy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos ezredest. Néhány óra múlva a honvédsereg kilenc tábornokát vezették a bitófa alá: Poeltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Láhner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt.

Vajon fel tudjuk-e sorolni mindegyikük nevét? Kevesen. Mert van közöttük német és osztrák, szerb és magyar. Különböző nemzetek fiai voltak, de egyben mindannyian közösek: hittek egy eszmében, s képesek voltak érte az életüket is feláldozni.

Volt ebben valami romantikus hevület is, de csaknem utoljára fordult elő a magyar történe­lem­ben, hogy eggyé vált az elmélet és a gyakorlat: nincsen értelme az életnek, ha elszakad a teljesíthető eszményektől.

Az aradi tizenhármak, s akiket még azon a napon másutt kivégeztek, vagy a következő napokban halálra szántak, az áldozatvállalás tragikus szépségét mutatták meg. Sorsukban az emberhez méltó magatartást élhetjük át. Szerencsére a történelemben ritkán adódnak olyan ese­mények, amelyek ilyen állásfoglalásra késztetik az embereket. De hát akkor nincsen mód arra sem, hogy emberlényegünk markáns módon megjelenhessen? Vagy kevésbé filozofiku­san: napjainkban nincsenek olyan eszmények, célok, amelyekért érdemes feltenni az életün­ket?

Lehet, hogy szürkébbek ma a hétköznapok, mint akkoriban voltak. De tennivaló van bőven, hiszen a tág lehetőségek birodalmának még a határához sem értünk, a belépéshez, pedig még sok-sok munka vár ránk. Mások a célok, az ember is sokat változott.

Több mint százhatvan esztendő után kuszább lett az életünk, de ma is érvényes Kölcsey gondolata: Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, amiket a hazának kívánni joga van.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 1

Címkék: aradi tizenhárom, hősök és utódok

2011-10-06 08:11:02

Teljesíthető eszmények

Az aradi vár sáncárkában végezték ki Kiss Ernő altábornagyot, Dessewfy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos ezredest. Néhány óra múlva a honvédsereg kilenc tábornokát vezették a bitófa alá: Poeltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Láhner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt.

Vajon fel tudjuk-e sorolni mindegyikük nevét? Kevesen. Mert van közöttük német és osztrák, szerb és magyar. Különböző nemzetek fiai voltak, de egyben mindannyian közösek: hittek egy eszmében, s képesek voltak érte az életüket is feláldozni.

Volt ebben valami romantikus hevület is, de csaknem utoljára fordult elő a magyar történe­lem­ben, hogy eggyé vált az elmélet és a gyakorlat: nincsen értelme az életnek, ha elszakad a teljesíthető eszményektől.

Az aradi tizenhármak, s akiket még azon a napon másutt kivégeztek, vagy a következő napokban halálra szántak, az áldozatvállalás tragikus szépségét mutatták meg. Sorsukban az emberhez méltó magatartást élhetjük át. Szerencsére a történelemben ritkán adódnak olyan ese­mények, amelyek ilyen állásfoglalásra késztetik az embereket. De hát akkor nincsen mód arra sem, hogy emberlényegünk markáns módon megjelenhessen? Vagy kevésbé filozofiku­san: napjainkban nincsenek olyan eszmények, célok, amelyekért érdemes feltenni az életün­ket?

Lehet, hogy szürkébbek ma a hétköznapok, mint akkoriban voltak. De tennivaló van bőven, hiszen a tág lehetőségek birodalmának még a határához sem értünk, a belépéshez, pedig még sok-sok munka vár ránk. Mások a célok, az ember is sokat változott.

Több mint százhatvan esztendő után kuszább lett az életünk, de ma is érvényes Kölcsey gondolata: Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, amiket a hazának kívánni joga van.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: aradi tizenhárom, hősök és utódok

2011-09-28 19:15:56

Tirpák show a színház első bemutatója

A Móricz Zsigmond Színház ősbemutatóval kezdte az idei évadot. Az ősbemutatóban öröm és kockázat is van egyszerre, különösen, ha ezzel szerzőt vagy szerzőket avat a színház.

Jelenet az előadásból - A színház felvétele

Az állandó színház Nyíregyháza 1981. október 17-én nyitotta meg kapuit. Bozóky István volt az első direktor, s Vörösmarty Mihály mesejátéka, a Csongor és Tünde az első mű, amellyel a helyi közönség „saját” művészeinek az előadásában gyönyörködhetett.

Tasnádi Csabának, a színház jelenlegi igazgatójának, az a gondolata támadt, hogy a jubileumot helyi szerzők darabjával köszönti a társulat. A játék, amelyet a bemutatón láttunk, az állandó társulat megszületésének a története. Onder Csaba és Antal Balázs Tirpákia Tündérkert című forgatókönyve igazából nem sorolható semmilyen drámai műfajba. Nem dráma, hiányoznak belőle a konfliktusok és a jellemek, nem vígjáték, mert a téma nem vígjátéki, hiszen értékes törekvés göröngyös megvalósításáról van szó.

Hát akkor mit láttunk a színpadon? Az indítás és a befejezés inkább a népszínművek világára emlékeztettek, ami a tehetség hiányában a panelekre támaszkodik. A szerzőket erősen foglalkoztatja – érhető módon -, hogy sikeres lesz-e a darab? Több helyen jelenik meg ez a darab szövegében. Mi kell a sikerhez? Humor, zene, bűnügyi történet és – természetesen – valamilyen szerelmi szál. Ez utóbbi foglalta el a legnagyobb terjedelmet. A történet csöpögős, megmosolyogtató, a lezárása pedig annyira szerencsés, hogy szinte már fáj.

A darabban Nyíregyháza város (különösen a jegyző úr – Petneházy Attila), az örökváltság megünneplésére készül. Egy-két nap van arra, hogy színi előadás szülessen, de a színészek megszöktek, így aztán Agárdy Gábor (Puskás Tivadar) színi direktornak nincs könnyű dolga. De van benne egy kis dzsentri vonás, ami nem törődik a végkifejlettel, majd lesz valahogy. Neki van igaza, hiszen a szórakoztatáshoz nem kellenek bonyolult dolgok: ének, tánc, szép színésznők. Ezzel még a városba érkező kormányzó is elégedett lehet, aki ellen merényletet készülnek elkövetni, amit a helyi rendőrség és a nyomozók sikeresen megakadályoznak.

A darab szövegében ott van Margócsy József, mindnyájunk Jocó bácsi ihletése, hiszen ő megírta a nyíregyházi színészet történetet is. Több kötetben kiadta a város múltjának különféle szeleteit, megörökítette az itt élők szorgalmas munkáját, tehetségük lenyomatát. Ezek ott vannak a Tirpákia Tündérkert szövegében. De a humor kedvéért beépült A tizedes meg a többiek már szállóigévé vált mondata vagy Bacsó Péter A tanú című filmben elhangzott mondata is a fokozódó nemzetközi feszültségről.

A szöveg inkább egy kanavászhoz hasonlít, amelyet a művészek töltenek meg tartalommal. Ebből a szempontból a társulat tagjai mindent megtettek azért, hogy Puskás Tivadar szóhasználata szerint egy tirpák show-t lásson a közönség. Pregitzer Fruzsina az egykori szemtanú és a narrátor szerepét alakította, helyenként őszinte meghatottsággal. Illyés Ákos rendőrkapitánya eltalált figura, ahogy Pásztor Pál detektívé is. Nem Széles Zita tehet róla, hogy tenyeres-talpas figura lett belőle, aki bankár (Gyuris Tibor) feleség létére, megalázó helyzetekbe sodorja magát. Jenei Judit őszinte hittel indul el a színészi pályán, s ahhoz képest, hogy saját bevallása szerint nem tud táncolni, egy nap alatt kitűnő teljesítményt nyújt az ünnepi előadáson. Öröm, hogy Bárány Frigyes részt vett az előadásban, hiszen életének utolsó harminc éve ehhez a társulathoz kötődik

Nehéz megjósolni a darab sikerét s annak tartósságát, mert a beavatottak számára sok minden ismerős, míg a szórakozást kereső látogató számára kevés lehet az a derű és humor, ami az előadásban megjelenik. Lendvai Zoltán rendező szerette a darabot, s ezzel így voltak a színészek is. A játék egy pontján a jegyző aggódó arccal mondja, hogy a darab sikerén múlik a színház jövője. Reméljük, hogy ez nem így lesz.

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: ősbemutató, színház, tirpákok

2011-09-04 09:07:03

Egy évig pihen a VIDOR

Szombaton este A Dolcsaja vita bemutatója után kiosztották a 10. VIDOR  a zsűri által odaítélt díjait. Makk Károly értékelte a produkciókat, s beszélt a magyar színházi élet jelenlegi gondjairól is.

Makk Károly, a zsűri elnöke

Tasnádi Csaba látható örömmel idézte fel a szervezés időszakát és a lebonyolítás sikerességét. Minden rendezvényen sokan voltak. Az ingyenes koncertek, filmvetítések esténként több ezer embert vonzottak a Kossuth térre. A Csík zenekar koncertjén még a mellékutcákban is tolongtak az emberek.

Csákányi Eszter, a legjobb női főszereplő díját vehette át

Kern András életműdíjat kapott

(Nagy István Attila felvételei)

A különböző díjakat a közönség is nagy örömmel fogadta. Igazi ünnepléssel folytatódott az este, sokan a különböző helyszíneken még hajnalig oldották az egy hét alatt felhalmozódott feszültséget. Mindenki abban bízik, amit Tasnádi Csaba igazgató a fesztiválzárón elmondott, hogyx jövőre ismét találkoznak a művészek és a közönség a XI. VIDORon!

Tovább »

• Írta: nagyia
• Hozzászólások: 0

Címkék: díjazottak, fesztiválzárás, színház, vidor